Jekyll és Hyde: Álarc
Jekyll és Hyde : Álarc Nem egy igazi arc, amit rajtam itt látsz. Csak egy póz és egy maszk, éppen az, amit vársz. Te is így élsz, álarcban jobban jársz! Ez egy szigorú harc, értsd meg, senki sem más. Sosincs szabadulás, örök hazudozás. Szavam túl szép, cél, hogy angyalnak láss!
Ébredj fel, valahogyan képzeld el, hogy Te vagy az a két ember: a rossz és a jó! Úgy, mint sár meg a hó… Ébredj fel, szerepedet élned kell, mire jut a kér ember: a rossz és a jó!
Kívül semmit nem látsz, rejt a maszk és a máz. Félek úgy ahogy más, titkom van talán száz. Te is úgy élsz, úgy mint én, úgy mint más! Van már bűnöd, van már vétked, miért hisszük, hogy látunk Téged? Nem más ez, mint mézes mázas bűbáj! Nézz csak rá, egy szűz, egy szende, éjjel mégis kurva lenne. Szemlesütve csókra áll a száj!
Mond ki a hibás, hogy ez így lett? A lelkünk nehéz, mint a kő. Itt bent nagy a titok, hiszen mindegyik ember kettő.
Emberből vagy, nem vagy más, pont úgy mint én, pont úgy mint más. Hát miért hinnénk, hogy jobbak lennénk bárkinél? Mert bennünk él, és többet kér, egy másik vér, egy másik cél. Ő sokban kínoz, jobban árthat bárkinél. Keveset ér itt az ember, a dámák és lordok szerint. Ha bármit is adsz, tőlük mást sose kapsz, csak a kínt!
Mond, hogy hova is jutsz? Merre visz ez az út? Olyan közel az ég, de a pokolba fut. Ez a sors vár, népünk álarcban jár. És ha segít a pénz, máris szabadon élsz. Mert ha látják, hogy nincs baj, nem, semmit nem érsz! Durva játék, mond, hogy ebből elég!
Ébredj fel, ne menj bele még egyszer! Ne! Nem egy ilyen élet kell! Így nem szép, nem jó! Félek kár minden szó! Ébredj fel, utadon ne tévedj el! Rövid ez a lét elszáll, és kétszer nem jár!
Így hát hova jutunk, mond, hogy hova futunk? Vagy csak sodor a szél, és csak látszat a cél!? Aki így él, végig rossz úton jár, békét már nem talál! Megy az iszonyú harc, lelkünk csupa közöny. Kívül nevet az arc, belül pereg a könny. Ez a sátán! Mond, hogy hol van az Úr? Miért hagy cserben az Úr? Láss a látszaton túl! Nézz az álarcon át! Nézz csak át…
|